Nagyon el vagyok keseredve. Mostanában reggelente mindig nagyon finom zsömlét ettem kefírrel. De a csúnya emberek lecserélték a zsömlebeszállítót és most márnem olyan finom és ropogós a zsömle, mint eddig volt.
Na de hétvégén elutazok nagy világba, meglesem a Szüzet meg ilyenek és drukkoljatok, hogy élve jöjjek haza.
Itt igazi tél van, olyan durván szakad a hó, hogy az ember az orráig alig lát el. Átmentem reggel a nővérjemhez, aki kemény 2 utcával arréb tanyázik, de mire odértem, leszáradt a fülem, olyan hideg volt. Aztán vásároltunk karácsonyit – ami abból állt, hogy elmentünk a szupermarketbe, vettünk kaját és hazajöttünk. És ezek után merje azt mondani valaki, hogy a karácsony nem a kajáról szól …
Na de én már nem dolgozok a jövő héten, hurrá. Amúgy én az ilyen erős hóesést múlt péntekre kértem, hogy a nagy céges karácsonyi buliból gyalog tudjak hazajönni és közben hógolyózhassak a kollégákkal, akikkel egy környének lakunk. Hó nem volt, én meg kocsival jöttem haza. Ennyit a kívánságaimról. A fa alá meg kérek mindent, de leginkább világbékét!
Nagyon örülök, hogy januárban végre nem az erkélyről kell hallgatnom Dave Gahant, ahogy énekel, hanem nézhetem előben is. Remélem, hogy nagyobb lesz, mint Madonna volt (de legalábbis, hogy látni fogom), és egy már biztos, hogy nem fog fájni a lábam a sok állástól, mert ülő jegyünk van. Ujjé.
Amúgy meg nagyon jó, hogy ilyen remek hangulatom van már hetek óta, és annak is örülök, hogy ha alszok 8 órát éjszaka, akkor másnap meg akarok halni a fáradságtól. De megmagyarázták, hogy mivel nem ehhez vagyok szokva, így túlaludtam magam. Kívánahtnék ennél többet is? Azért ha valaki találkozik a jó tündérrel, szóljon már neki, hogy térjen már be hozzám is, lenne egy-két kívánságom… Előre is köszi!
Végetér lassan a nagy szabadság, holnap visszatérhetek a munak remek frontjára, az őj helyemre, ahol már nem lesznek olyan kedves és vicces emberek, mint az előző helyemen és senki nem fogja érteni a vazelint az asztalomon, vagy nem kérdezi meg senki, hogy lemennék-e mókolni vele…. De hát változnak az idők…. Ahogy egyik kedves kolléga mondaná, change can be good, change can be bad, but change is inevitable. De ha depressziós leszek az új helyen a sötét és hideg miatt, majd jól benyújtom neki a számlát!
Kinéztem az ablakon, hogy mi újság, meg gondoltam szellőztetek, de olyan iszonyatos tömeg és hangzavar van az egész utcában, hogy inkább becsuktam. Remélem lesz még kuka borigatás és kocsi rugdosás is este… Milyen jó is a belvárosban lakni ilyenkor, ójesz.
Elmentem a nagyvárosból szabadságra és annyira jó volt, hogy eszméletlen. Rá is döbbentem ismét, hogy nekem háztartásbelinek kellene lennem. Mindent el tudnék szépen intézni, igaz, a hivatalok még mindig nem a kedvenc helyeim, de nagyon kellemes meglepetés ért, amikor bejelentkezés nélkül sikerült 10 perc alatt elintézni egy dolgot, és én boldogan szaladtam ki, hogy friss és meleg iratom van. Továbbá, elmentem bevásárolni és hihetetlen, hogy milyen tömeg van az üzletekben délelőtt. Nem tudom, hogy ezek az emberek mikor dolgoznak, de anyukám volt olyan kedves, hogy elmondta, hogy ezek az emberek mind nyugdíjasok. Hurrá!
Próbáltam anyukámnak segíteni kényelmes, meleg, téli cipőt választani, de ő ragaszkodott a hernyótalpas surranókhoz. Javasoltam is neki, hogy ha gondolja, elmehetünk egy militari boltba, ott biztos találunk valami ennél sokkal durvábbat is. A baj csak az volt, hogy a mellettónk cipőt próbáló hölgy jobban szórakozott ezen, mint anyukám.
Kaptam jó tanácsot a horoszpókomtól is: “Többet kell törődnöd az egészségeddel, már az is célravezető lenne, ha komolyan vennéd az időjárás-jelentést, és a mínuszokban nem egy lenge ruhában indulnál útnak.” Talán látott valamelyik asztrológus a múltkor 2 fokban farmerzakóban szaladgálni? Ki tudja…
Installáltam gyertyákat a lakásba, amikről kiderűlt, hogy nem is illatosak, de szép színesek. Évekig abban a hitben éltem, hogy az a gyertya, ami színes, annak van illata is és bíztam benne, hogy majd csinálnak nekem jó illatot, de max. a lakást gyújthatom fel velük, ha nem vagyok elég óvatos. Tettem a fürdőszobába is szép rózsaszínet, ott legalább rögtön olthatok szükség esetén zuhannyal.
Hajnalban meg bekapcsoltam a tévét és a potom pénzért vásárolt ruhám (amire azt mondtam, hogy ennyi pénzért még port törölni is jó lesz) köszönt vissza a képernyőről, van stílusom, nyah. Óje.
Nosztalgia estén azért mindig meg tudom döbbenteni az embereket és a legszebb az az, hogy én is megdöbbenek, hogy még nem tud mindenki valamiről, amit csináltam. Egy szóból mindig valakinek eszébe jut egy sztori, a mai sláger a “celeb”. Mint kiderült, az is celeb, akivel anno együttéltem Pesten. Amit szintén véletlenül tudtam meg, hogy együttéltünk. Óje, szép az élet!
Élvezem a nyár adta lehetőségeket, voltam Vidámparkban, most pedig a Balatonnál. De vegyük szépen sorba a dolgokat. Vidámpark: érdekes élmény volt, de lényeg megvolt: vattacukor és hullámvasút. A hullámvasútnál az emberben az adrenalint nem az nyomja fel, hogy jujj, mos milyen gyorsan megyünk és mindjárt megint euindulunk lefelé, hanem sokkal inkább az, hogy jajj, istenem, össze ne szakadjon a 65 éves faszerkezet és ne essek ki az egy lánccal bekötött kocsiból. Na de ennyi baj legyen, nagyon élveztem. Aztán beültünk nagyon félelmetes, össze-visszapörgető izébe, aminek köszönhetően majdnem viszont láttam az előtte 20 perccel elfogyasztott vattacukrot. Persze nem engedtek fel a cukorral a “Panorámakerékre” – mert ez a neve itt már az óriáskeréknek, kérem szépen -, aminek az okát a mai napig nem tudom. Biztosan féltek attól, hogy apró galacsinokat gyúrok a vattacukorból és a magasból az alant sétáló emberek hajába dobom. Mindent összevetve én élveztem, igaz a gyereknek szánt Kukomoitivba nem ülhettem be, de majd máskor.
Balaton meg nagyon jó, nagyon szép, nagyon jó idő van, már aludtam is ügyesen ebéd után. Aztán majd jól felfedezem a helyet, holnap reggel meg irány vissza a nagyváros, hogy utána megint hétfő legyen és egész nap hallgathassam Lily Allen gwb című számát és közben szépen nézzek a kedvencemre.
Tegnap este kimentem az erkélyre és Dave Gahan hangja ütött sziven, ahogy énekelte, hogy “things get damaged, things get broken”. Kell ennél több az ember lányának, mint hogy Dave Gahan “szerenádozzon” az erkélye alatt?
