Élvezem a nyár adta lehetőségeket, voltam Vidámparkban, most pedig a Balatonnál. De vegyük szépen sorba a dolgokat. Vidámpark: érdekes élmény volt, de  lényeg megvolt: vattacukor és hullámvasút. A hullámvasútnál az emberben az adrenalint nem az nyomja fel, hogy jujj, mos milyen gyorsan megyünk és mindjárt megint euindulunk lefelé, hanem sokkal inkább az, hogy jajj, istenem, össze ne szakadjon a 65 éves faszerkezet és ne essek ki az egy lánccal bekötött kocsiból. Na de ennyi baj legyen, nagyon élveztem. Aztán beültünk nagyon félelmetes, össze-visszapörgető izébe, aminek köszönhetően majdnem viszont láttam az előtte 20 perccel elfogyasztott vattacukrot. Persze nem engedtek fel a cukorral a “Panorámakerékre” – mert ez a neve itt már az óriáskeréknek, kérem szépen -, aminek az okát a mai napig nem tudom. Biztosan féltek attól, hogy apró galacsinokat gyúrok a vattacukorból és a magasból az alant sétáló emberek hajába dobom. Mindent összevetve én élveztem, igaz a gyereknek szánt Kukomoitivba nem ülhettem be, de majd máskor.

Balaton meg nagyon jó, nagyon szép, nagyon jó idő van, már aludtam is ügyesen ebéd után. Aztán majd jól felfedezem a helyet, holnap reggel meg irány vissza a nagyváros, hogy utána megint hétfő legyen és egész nap hallgathassam Lily Allen gwb című számát és közben szépen nézzek a kedvencemre.