Végetér lassan a nagy szabadság, holnap visszatérhetek a munak remek frontjára, az őj helyemre, ahol már nem lesznek olyan kedves és vicces emberek, mint az előző helyemen és senki nem fogja érteni a vazelint az asztalomon, vagy nem kérdezi meg senki, hogy lemennék-e mókolni vele…. De hát változnak az idők…. Ahogy egyik kedves kolléga mondaná, change can be good, change can be bad, but change is inevitable. De ha depressziós leszek az új helyen a sötét és hideg miatt, majd jól benyújtom neki a számlát!

«
»


This entry was posted on Sunday, October 25th, 2009 at 6:27 pm and is filed under Uncategorized. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.