Mától csendes szemlélődő leszek.Biztosan nem történik semmi ok nélkül (legalábbis remélem és próbálok hinni benne) és hogy egyszer majd minden csak a helyére kerül. Remélem azért előbb, mint utóbb. Egyébként meg szeretném, ha néha a saját vesémbe is legalább annyira bele tudnék látni, mint máséba, és magabiztosan kijelenteni, hogy igen, ismerlek és tudtam, hogy ezt fogod tenni. Jó lenne, ha ezt magamra is tudnám hasonló sikerrel alkalmazni. De majd igyekezni fogok. Most viszont leginkább megint lassan semmit nem tudok és saját magamban kételkedek a leginkább. És várom, hogy minden a helyére kerüljön.