Egész éjszaka azt álmodtam, hogy postot írok, de természetesen arra már nem emlékszem, hogy mit írtam. A tegnapi nap (vagy talán eddig az egész hét) bebizonyította, hogy nem vagyok százas és szándékosan csinálok magamnak rosszat. Minden téren. Sorba jöttek a jobbnál jobb ötleteim, amiket természetesen meg is valósítottam, utána pedig szivem szerint vertem volna a fejemet a falba. De magamnak csináltam az egészet. Egyetlen jó döntésem az volt, hogy átmentem kisOttózni és trécselni Andikával és legalább valamennyire ki tudtuk beszélni a dolgokat, hogy mi meg, hogy és amúgy is mért. Szóval derűsen nézek ki a szempilláim alól a mai napba bele, hátha jobb lesz, mint a tegnapi meg az az előtti.

Jaaaa, hogy el ne felejtsem emlékeztetni az embereket: napfényvédő nélkül ne menjen senki az utcára, ugyanis nekem 50 perc séta alatt leégett a pofám (azóta jön le róla a bőröm), a karomat pedig bármelyik teherautósofő megirigyelné, olyan kontraszt van a vállam és az alkarom között. És mindez miért? Mert otthonhagytam a péztárcámat, amire a város közepén döbbentem rá azután, hogy a busz 8 perccel az indulási idő előtt elment az orrom előtt. No comment.

«
»


This entry was posted on Friday, May 30th, 2008 at 11:30 am and is filed under Uncategorized. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.