Tegnap elementünk megnézni magunknak a kis Ottót, aki télleg nagyon kicsi és nagyon drágaság. Igaz, csak az én kezemben sírt, senki máséban nem. Ebből rá kellett jönnöm, hogy engem nem szeretnek a gyerekek és az lesz majd a legszebb, ha egyszer lesz sajátom, akkor majd csak az én kezemben fog sírni, ergo érdekes lesz, hogy én maradok majd otthon vele, bömbölések közepette, hogy Anyu, Anyu tegyél le. :) De hátha addig változna valami. Pedig ruhában is hozzáöltöztem. Mondjuk akkor kezdett el sírdogálni, amikor szóbajött közöttünk a házasság téma… hüm… Lehet a férfiak már 3,5 hetesen is zsigerből elutasítják ezt??

A nagy sportolásom meg nagyon jól megy, nem csinálok semmit, de dolgozok és gondolkozok sokat, hátha az is égeti a zsírt :P De majd ma kiszaladok a világból, mert el kell gondolkoznom az életemen és még a fenekem is meghálálja majd egyszer a törődést és kerek lesz. Vagy valami.