Exotic Mexican Dancers

A mai napban az volt a remek, hogy már reggel 9 óra 8 perckor érezhettem kemény testszagot a liftben utazva. Én még mindig nem értem, hogy ilyen korán hogy lehet valaki büdös.

De ahogy kezdődött, úgy záródott a nap, álltam ártatlanul liftre várva, hogy én jövök haza és jajj milyen jó, hogy vége a napnak, amikoris odajött hozzám a kollegina, 3 centire megállt az arcomtól és belemondta, hogy csütrötökön stratégiázunk. Jupíí, játszhatok honfoglalósdit. Vagy valami hasonlót.

Össze kellene már szednem magam, és a hajamnál fogva kirángatni magam ebből a foschból, amibe most este itt belesüllyedtem. Gondolkoztam rajta, hogy lefekszek, de minek, mert akkor meg felébredek reggel fél4-kor és megint el lesz cseszve az egész napom és majd mindenkinek azt mondom, hogy jajj, milyen rosszul aludtam ám én az íccaka és már reggel 9-kor jönni akarok el a munkahelyről, amikor alapjáraton ez először 9:20-kor szokott megfogalmazódni a fejemben. De majd erőt veszek magamon, alszok ügyesen, reggel meg kelek tornázok és olyan sikerélménnyel megyek be dolgozni, hogy semmi nem fogja tudni elrontani a hangulatomat, majd csak maximum az, hogy elolvasom a leveleimet. De lehet várok ezzel vagy 10-ig, hogy igazán jó napom legyen. Addig meg majd nézem a kollégákat ügyesen, biztosan örlüni fognak nekem. De legalább majd nem beszélek.

Játszottam közösségi portálon a remek alkamazással, hogy mekkora szálka vagyok az emberek szemében, és kiderült, hogy tényleg mehetnék a Nagycirkuszba bohócnak, mert a humorom átütő, és középkategóriás szépség vagyok. Dehát a bohóconak nem kell szépnek lenni, nem? Elég egy krumpli orr, meg hatalmas cipő, cintányér a hátra meg a remek humor. És visszaolvastam régi írásaimat és tényleg vicces vagyok – én legalábbis élvezem. (Amúgy mindenkit lehúztam ma azon a közösségi portálon, sorry.)

Beköszöntött a jó idő már egy ideje, ennek megfelelően mindenkin egyre kevesebb ruah van, na és cipő. Kezdődik a nyár és a lányok (na meg a fiúk is) egyre inkább kivillantják ormótlan, gusztustalan lábujjaikat. Amivel egészen addig nem lenne hihetetlen nagy baj, amig fel nem veszik a nagyon divatos szandit nejlonzoknival!!! Pántos, csini (jó esetben) szandálból villog kifelé a különböző anyagú és színű nejlon zokni. Szeretem, amikor egyesek megfejelik mindezt vékony, fehér, cérna zoknival. És ne menjek a falnak korán reggel. Remek ilyen és hasonló élményekkel gazdaodhat az ember a tömegközelekedési eszközökön. Az is jó, amikor a nénik ijfúkorukból maradt pedikűrrel vonulnak a városban, csodálom, hogy nem szikrázik a körmük a betonon. Kész. És ne őrüljön meg az ember lánya.

Akartam már korábban is írni sok érdekes dolgot, de összevesztem az internettel és nem akart úgy működni, ahogy neki kellene, utána meg a kedves valami haragudott meg rám és nem akarta kitenni a sok okosságot, amit összehordtam, kivéve azt, hogy hakapeszimaki, de azt minden alkalommal sikerült publikálni. Pedig akartam írni, hogy most már csak nagyon ritkán tévedek el a metróban – ma például teljesen tanácstalanul álltam a Deák téren a föld alatt és már majdnem sírvafakadtam, hogy ott maradok örökre, amikor megvilágosodtam, hogy most nem a szokásos irányból jöttem és ha fordítva csinálok mindent, akkor láthatom még én is a napfényt. Na de majd megnézem itt és majd elmondom tényleg, hogy milyen is volt. Addig is élvezem a nagyvárosi napsütést és igyekszem a felszín felett maradni.

Írni akartam már én régóta sok okosságot ide mindenkinek, de hát én tervezek, a munkahely meg végez. Praktikus tanácsokkal kezdek:

• soha ne akarj munkába menet új útovnalat kitalálni, hogy hogyan jutsz a lehető leggyorsabban be dolgozni, mert vagy eltévedsz, vagy tuti elkésel.
• Mindig legyen nálad esernyő, mert itt szinte mindig esik az eső, ha éppen nem, akkor meg fog.
• Közlekedés közben figyelj mindenre, olvasd a táblákat és akkor nem tévedsz el.

Remélem ennyi mindenkinek elég volt az okosságokból. Munkahelyen kaptam új helyet, úgyhogy most már sötétben nézhetem a kilátást a budai oldalon, a várral és a Citadellával, szóval elmondhatom, hogy I have a table with a view, nem pedig a A Room with a View.

Ma este pedig elreptetnek engem Dublinba, hogy még okosabb legyek, csak már azt nem tudom, hogy hová :) CSütörtökön jövök, mesélek majd és teszek fel képeket is, hogy hol jártam (meg hogy hol nem).

Továbbá nekem senki nem mondja még egyszer azt senki, hogy Pest nagy város, mert nem az, max nem voltál még minden utcájában, de ugyanolyan nagy falu, mint minden másik hely.

Az új munkahelyen igénybe vesznek mindenféle dologra, például összraktam a gépemet utána meg odarakták az asztalomra a telefont dobozban, pukkanós nájlonba csomagolva, amit nekem kellett ismét üzembe helyeznem teljesen egyedül. De ismét megcsillantottam technikai tudásomat és összeraktam azt is. Mert én mindent össze tudok már lassan rakni. Lehet rám büszkének lenni. Lassan megtanulom a kártyámat is használni és nem fog felnyársalni a metrókapu, amin be kell menni. Megtanultam a liftet is használni és nézem mindig ügyesen, hogy melyik fog jönni és büszke vagyok magamra, hogy megismerem az ABC első 4 betűjét és meg is tudom különböztetni őket egymástól.

Lassan azt is elmondhatom, hogy beköltöztem, hiszen szerdára sikerült is kipakolnom az utazó táskákból, másnap pedig be, mert ugye utaztam a hétvégére. Milyen szép is a sok laki élet. Egy dolgot viszont még nem tudok, sampon nélkül hajat mosni, de vennem kell nagyobb táskát, mert a mindennapi cuccaim közé tartozik lassan 3 napi hideg élelem és váltásruha tisztálkodófelszereléssel, mert sosem lehet tudni, hogy hol ér az este. Jó tanács mindenkinek: sokkal több minden fér a táskába, mint azt gondolnánk.

Minden bulim megvolt már, szülinapi és búcsú is. A nagyváros eddig annyira nem adja, tegnap este is hatalmas atrocitás ért, de majd később elmesélem. Most próbálom a fejembe nyomni, hogy hogyan is kell levelet küldeni embereknek és igyekszek úgy csinálni, mintha nem tudnám és minden újdonság lenne, a rendszer meg 10 percenként kirak a picsába, ezért haladni ergó nem tudok. A legszebb az, hogy süt a nap és minden szép és jó lesz–legalábbis én ebben bízom. Jelentkezek még majd friss infókkal, illetve a beköltözésem kálváriáját is megosztom majd.

Na, most hogy így betöltöttem a 16-ot, meg is ünnepeltük és minden nagyon csodálatos volt! Kaptam fluffy papucsot, meg hajformázót, amilyenre vágytam már nagyon régóta meg sok-sok italt. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy eljött és velem mulatott, két hét múlva ismét találkozunk, de akkor nem lesz szülinapom. :)

Ezt nekem mára és remélem, hogy ma nem csak nekem lesz csoki illatom, mert olyan édes vagyok, hanem az egész világnak!! :)

Tegnap ismét sikerült hoznom a formámat, éreztem, hogy az a kora esti közel 2 órás alvás egy kicsit sok volt és valószínűleg ennek köszönhetően brillíroztam annyira. Kedélyes beszélgetés közben egyik leányzó éppen felújítás alatt álló lakása lett a téma, amikor is intelligensen megkérdeztem, hogy milyen csempét is válaszott akkor végül. “Bambusz…” mire az én lusta agytekervényeim is lázas munkába kezdtek és közöltem az illetékessel, hogy pandákat ne igazán engedjen a lakásába… Ennyit rólam.