Exotic Mexican Dancers

Írni akartam már én régóta sok okosságot ide mindenkinek, de hát én tervezek, a munkahely meg végez. Praktikus tanácsokkal kezdek:

• soha ne akarj munkába menet új útovnalat kitalálni, hogy hogyan jutsz a lehető leggyorsabban be dolgozni, mert vagy eltévedsz, vagy tuti elkésel.
• Mindig legyen nálad esernyő, mert itt szinte mindig esik az eső, ha éppen nem, akkor meg fog.
• Közlekedés közben figyelj mindenre, olvasd a táblákat és akkor nem tévedsz el.

Remélem ennyi mindenkinek elég volt az okosságokból. Munkahelyen kaptam új helyet, úgyhogy most már sötétben nézhetem a kilátást a budai oldalon, a várral és a Citadellával, szóval elmondhatom, hogy I have a table with a view, nem pedig a A Room with a View.

Ma este pedig elreptetnek engem Dublinba, hogy még okosabb legyek, csak már azt nem tudom, hogy hová :) CSütörtökön jövök, mesélek majd és teszek fel képeket is, hogy hol jártam (meg hogy hol nem).

Továbbá nekem senki nem mondja még egyszer azt senki, hogy Pest nagy város, mert nem az, max nem voltál még minden utcájában, de ugyanolyan nagy falu, mint minden másik hely.

Az új munkahelyen igénybe vesznek mindenféle dologra, például összraktam a gépemet utána meg odarakták az asztalomra a telefont dobozban, pukkanós nájlonba csomagolva, amit nekem kellett ismét üzembe helyeznem teljesen egyedül. De ismét megcsillantottam technikai tudásomat és összeraktam azt is. Mert én mindent össze tudok már lassan rakni. Lehet rám büszkének lenni. Lassan megtanulom a kártyámat is használni és nem fog felnyársalni a metrókapu, amin be kell menni. Megtanultam a liftet is használni és nézem mindig ügyesen, hogy melyik fog jönni és büszke vagyok magamra, hogy megismerem az ABC első 4 betűjét és meg is tudom különböztetni őket egymástól.

Lassan azt is elmondhatom, hogy beköltöztem, hiszen szerdára sikerült is kipakolnom az utazó táskákból, másnap pedig be, mert ugye utaztam a hétvégére. Milyen szép is a sok laki élet. Egy dolgot viszont még nem tudok, sampon nélkül hajat mosni, de vennem kell nagyobb táskát, mert a mindennapi cuccaim közé tartozik lassan 3 napi hideg élelem és váltásruha tisztálkodófelszereléssel, mert sosem lehet tudni, hogy hol ér az este. Jó tanács mindenkinek: sokkal több minden fér a táskába, mint azt gondolnánk.

Minden bulim megvolt már, szülinapi és búcsú is. A nagyváros eddig annyira nem adja, tegnap este is hatalmas atrocitás ért, de majd később elmesélem. Most próbálom a fejembe nyomni, hogy hogyan is kell levelet küldeni embereknek és igyekszek úgy csinálni, mintha nem tudnám és minden újdonság lenne, a rendszer meg 10 percenként kirak a picsába, ezért haladni ergó nem tudok. A legszebb az, hogy süt a nap és minden szép és jó lesz–legalábbis én ebben bízom. Jelentkezek még majd friss infókkal, illetve a beköltözésem kálváriáját is megosztom majd.

Na, most hogy így betöltöttem a 16-ot, meg is ünnepeltük és minden nagyon csodálatos volt! Kaptam fluffy papucsot, meg hajformázót, amilyenre vágytam már nagyon régóta meg sok-sok italt. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy eljött és velem mulatott, két hét múlva ismét találkozunk, de akkor nem lesz szülinapom. :)

Ezt nekem mára és remélem, hogy ma nem csak nekem lesz csoki illatom, mert olyan édes vagyok, hanem az egész világnak!! :)

Tegnap ismét sikerült hoznom a formámat, éreztem, hogy az a kora esti közel 2 órás alvás egy kicsit sok volt és valószínűleg ennek köszönhetően brillíroztam annyira. Kedélyes beszélgetés közben egyik leányzó éppen felújítás alatt álló lakása lett a téma, amikor is intelligensen megkérdeztem, hogy milyen csempét is válaszott akkor végül. “Bambusz…” mire az én lusta agytekervényeim is lázas munkába kezdtek és közöltem az illetékessel, hogy pandákat ne igazán engedjen a lakásába… Ennyit rólam.

Sok dologra rájöttem én ám az elmúlt jó pár napban. Például arra, hogy vannak, akik azt szeretik bennem, hogy meg tudom őket bármikor nevettetni. Persze, mert bohócnak bárhol jó vagyok, most már csak azt nem tudom, hogy kitől fogok születésnapomra piros krumpliorrot és 56-os cipőt kapni és ki fog elküldeni a cirkuszba, hogy még több embert vidítsak fel. Továbbá, arra is rádöbbentem, hogy visszavonom a háztartásbeliségre beadott pályázatomat, mert én azt nem birnám. Szombaton háziasszonyt játszottam, de hát az egy rémálom. Mondtam is megfelelő fórumon, hogy én nem szeretném minden szombaton ezt csinálni, mire azt a választ kaptam, hogy nem, nem, nemcsak szombaton, hanem mindennap és egy hatalmas vigyort a képembe. Erről ennyit.

Főztem tegnap lencsefőzeléket, ma ebédre is azt ettem, de már meguntam, gondolom jóarc leszek, odaadom kollégának. Erre ő: “miért pont azt főztél? Azt nem szeretem.” Én: a lencsétől szép leszel. Lehet többet kellene enned.”

E-maileztem arról, kinek mennyit is érek én, hát tessék itt az eredménye:

no. 1: 35 camels, 8 goats and 9 sheep

Én: Látod, belőlem akár meg is gazdagodhatnál . . .

no. 1: Akkor eladjalak? Hehe

Én: Fejhetnél kecskéket hétvégenként . . .

Hatalmas lépést tettem tegnap az életemben: bejelentettem megfelelő helyen, hogy háztartásbeli szeretnék lenni. Kiröhögtek.